Díjam

Sziasztok, mint a cím is mutatja, ez most nem rész lesz. De megkaptam életem első díját Óbíró Ágitól.

10 dolog rólam:

- Az életemet pár dolog határozza meg: a zene, a barátaim, a családom és még így a szűkebb ismeretségi/baráti köröm.

- Imádok írni, olvasni, zenét hallgatni, énekelni és fuvolázni.

- Nem nézek tévét, inkább csak a zenének élek.

- El szeretnék menni Oroszországba átélni az igazi orosz telet.

- Kívül és belül is sötét vagyok, a hajam sötétszőke a szemem barna.

- Bár városban (Budapesten) élek, mindig falun akartam lakni, és épp emiatt, ha befejeztem a gimnáziumot, majd borásznak fogok tanulni.

- A sulimban spanyolul és angolul tanulok, de majd később szeretnék tanulni oroszul, portugálul és olaszul is.

- Amióta beszélni tudok, kutyát kértem erre 10 éve kaptam egy cicát, akit még most is nagyon szeretek és nem tudnám nélküle elképzelni az életemet.

- Anyukám a születésem előtt három gyereket akart, aztán megszülettem és elment a kedve a következőtől.... Amúgy van egy bátyám.

- Amióta az eszemet tudom, apám arra nevel, hogy rockerként éljek, hogy rockot hallgassak. És ez életem végéig meg fog maradni.

Kérdések:

- Hány éves vagy?

Kicsit több, mint fél év múlva leszek 17-
- Mi a kedvenc könyved?

kifejezetten kedvenc könyvem nincs, inkább csak olyanok, amiket szívesen olvasok.
- Mi a kedvenc blogtípusod? (fanfic, fantasy, iskolás sztorik...)

Bármi, bár mostanság BVB-s blogokat olvasok. Olyanokat, amelyeket a Black Veil Bridse nevezetű banda rajongói írtak.
- Fagyi vagy csoki?

Csokifagyi :3
- Mi ösztönöz az írásra?

A saját, illetve a barátaim élete, tapasztalataim, vagy most épp a kedvenc bandám.
- Jó tanuló vagy/voltál?

Vagyok, voltam és leszek is :D
- Kedvenc ételed?

Nem nagyon van.
- Honnan szedsz ihletet?

Az érzéseimből, amúgy meg általában íráshoz zenét hallgatok.
- Hány helyen hirdeted az irományod új részét?

Ezt a blogot egy helyen hirdetem, már ha van új rész (amit sajnálok, hogy nincs), a BVB-set viszont három helyen is hirdetem, barátnőimmel együtt.
- Hány blogod volt eddig, ezek közül hányat fejeztél be?

Három blogom van, és még egyiket sem sikerült befejezni.

10 kérdés a kiválasztottaknak:

- Mióta írsz?

- Csak történeteket, vagy esetleg verseket is szoktál-e írni?

- Van testvéred/háziállatod?

- Milyen zenét hallgatsz?

- A zenei ízlésed kihatással van a blogodra?

- Egy adott stílusirányzat híve vagy, vagy inkább "szlalomozol" közöttük, hogy megtaláld önmagadat?

- Hány blogod van?

- Mire vagy saját magaddal kapcsolatban a legbüszkébb?

- Tanulsz/tanultál-e eddig zenét? (éneklés, vagy valamilyen hangszer)

- Jársz-e még iskolába? Ha igen, hova? (gimnázium, szakközép, szakiskola, általános, egyetem, OKJ)

10 ember (nálam csak 6), akinek küldöm:

Renel Igneum

Dravaskiri Drackiria Drackocsini

Kelsey Moon

Jane Alice Krome

Haney Sweet

Ági Óbíró

33. rész: A 17. szülinap (Part 2) avagy a sárkány.

Nem tudom meddig autóztunk, mikor megérkeztünk Jessy segített kimászni a kocsiból, majd olyan húsz percnyi sétálás után levette a szemkötőt. Egy ideig még sokat kellett pislognom, hogy végre ne homályosan lássak, de aztán végre kitisztult a kép. És megláttam, hogy hol is vagyunk. Ez a sárkányrezervátum. Beljebb mentünk, mikor odajött két kis sárkány. Egy zöld és egy szürke. Lehajoltam, hogy a zöld megszagolhassa a kezemet, de helyette kedvesen morgott és hozzádörgölődzött a kézfejemhez, míg a szürke enyhén bizalmatlanul, picit távolabbról méregetett.

- Hogy hívnak gyönyörűm? - kérdeztem a kis sárkányt. Mire az meglepő módon gondolatban felelt.
~ A nevem Kruziikel. És te lennél a híres Joana Bale? ~ kérdezte, meglepett a kérdése.
~ Honnan ismered a bátyám anyját? Az a Joana 20 évvel ezelőtt meghalt. Én Joana Black vagyok. De Joana miért olyan híres? ~ nem értettem, miért mondta ezt. Mielőtt válaszolt, egyik lábával megvakarta a füle tövét, majd kinyitotta szárnyait és a vállamra repült. Kruziikel egy szerpentin sárkánylány.
~ Amy Bale-é volt édesanyám. Bár Amy már réges-régen meghalt, de édesanyám még tudott róla mesélni, bár akkor még a tojásban voltam. Három napja keltem ki Alduinnal együtt. ~ bökött fejével a szürkére. Így már értettem, mire gondol. Az édesanyja azt mondta neki, hogy majd Joana Bale eljön érte, de én jöttem. 

***

Kruziikel egyáltalán nem volt csalódott, se szomorú. Örült, hogy talált magának egy gyönyörű, kedves fiatal lányt, aki hajlandó lenne örökbe fogadni őt. De nem említheti meg neki, hisz ajándéknak szánják őt Joana társai az angyallány születésnapjára.

***

- Gyere Joe menjünk. - mondta Lis. Kinövesztette a szárnyát és elrepültünk. A plázába mentünk, ahol Emy és Alexy már várt minket.

- Mi tartott idáig? Már egy órája itt ülünk. - korholta List Emyly. majd Alexy megragadta a karomat és elvonszolt egy boltba. Mondván kell valami érettebb, felnőttesebb, csinosabb ruha, nem járhatok mindenhová farmerban és bakancsban. Dehogynem. Na mindegy is, tehát bevonszolt a boltba (egyáltalán semmi kedvem nem volt valami habos-babos "ruhacsodát" venni, de, ha ők ezt akarják...). A boltban leghátra vitt a mindenféle estélyik meg hasonló ruhát közé. Mire Alexy három ruhát megfogott addig én kétszer körbejártam a részleget és összeszedtem vagy hat ruhát, amik tetszettek. Alexy a kezembe nyomta a ruhákat és belökött az egyik próbafülkébe. Először egy akadt a kezembe azok közül, melyeket én választottam. Egy gyönyörű kék, térdig érő, egyszerű szabású sötétkék. felvettem, de magamon valahogy olyan fura volt. Kimentem benne, megmutattam a többieknek, de mutatták, hogy nem túl jó. Vissza a fülkébe, fel a következőt. Egy méregzöld combközépig érő tüllszoknyás ruhacsoda, nekem az akasztón nagyon tetszett, de amikor felvettem akkor megláttam, hogy eszméletlenül kövérít... Nem jó... Nem tudom, legalább húsz kilóval kövérebbnek nézek ki benne.
- Mi tart már ennyi ideig? Gyere már ki! - mondta Emy.
- Nem megyek, gyere be és nézd meg, ezt nem mutatom meg senkinek. - válaszoltam. Emy benyitott és kikerekedtek a szemei.
- Jesszusom! Veszed le, de azonnal?! - kiakadt. Kiment és levettem a ruhát, s fel a következőt egy rózsaszín lábszárig érő ruha volt, felvettem nem állt rosszul, csak sápasztott, nem is kicsit. Kimentem Alexy mondta, hogy nagyon üti a hajam és a ruha színe egymást. Visszamentem, a következő fehér volt, de valami meseszép. Felvettem, kimentem benne, Emynek tetszett, de a két fiú csóválta a fejét. A következő fekete volt, már csak Lisnek nem tetszett, azt mondta, túl kihívó. Az utolsó darab szürke és lila volt, kimentem benne Ez már mindhármuknak tetszett és nekem is, de nagyon. Ezt vettük meg majd elmentünk haza, senki nem volt otthon. Lis azt mondta, hogy menjek, zuhanyozzak le, majd után megcsinálják a hajamat és az új ruhában kell ma lennem. Már délután három volt. Nem tudtam, mit szerveznek, de kezdtem egyre izgatottabb lenni. Nem akartam zuhanyozni, így Emytől kértem egy kis csokit meg valamit inni. Bekapcsoltam a telefonomon valami zenét és beültem a kádba. Egy olyan húsz percig lazítottam a kádban, zenét hallgatva, miközben kortyolgattam az innivalómat és ettem a csokit. Aztán megmostam a hajamat, végül kimásztam a kádból és mielőtt teljesen felöltöztem volna, még fehérneműben behívtam Emylyt, hogy csinálja meg a hajamat. Először kifésülte, majd ugyanazt csinálta, mint legutóbb.
- Na vedd fel ezeket a ruhához és ha elkészültél, gyere le. - mondta Emy mikor kész lett a hajam és kiment. Én szépen felöltöztem, felvettem a kiegészítőket, miket elém tett, majd lementem ahogy mondta. Csak Lis volt ott.
- Mehetünk? - kérdezte és nyújtotta a kezét.
- Igen. - mondtam, majd megfogtam a kezét. Elvezetett Edward kocsijáig, beültetett, majd ő is beszállt és elindultunk. Nem mentünk sokat, de közben végig beszélgettünk. Megálltunk egy számomra ismeretlen helyen a város túlsó felén. Lis kisegített a kocsiból, majd bevezetett az elhagyatottnak tűnő raktárépületbe. Beléptünk, s ekkor felharsant a barátok egybecsengő hangja:
- Meglepetés! - be kell vallanom, tényleg meglepődtem. Ám ezzel egy időben meghallottam valamit, mégpedig egy sárkány hangját.
- Kruziikel! - kiáltottam fel meglepetten.
~ Itt vagyok Gazdám. ~ gondolta az én elbűvölő sárkánylányom, s előlépett a többiek háta mögül. Én, mint egy kisgyermek odaszaladtam hozzá és megöleltem. Egy picit nőtt, de még nem túl nagy.
- Nos Joe ő a te születésnapi ajándékod tőlem, Jessytől és Joshtól. - mondta az én féldémon párom aki ezért egy csókot kapott tőlem, majd odafutottam a testvéreimhez és a nyakukba ugrottam.
- Köszönöm. - mondtam és elsírtam magam. Soha életemben nem gondoltam, hogy nekem sárkány kell, vagy valaha fogok egyet kapni, de most itt van előttem itt áll, engem néz és nem érti, mi bajom lehet, miért sírok.
~ Joana miért sírsz? Bántott valaki? ~ kérdezi a sárkánylány halkan, aggódik értem.
~ Nincs semmi baj Kruziikel. Azért sírok, mert boldog vagyok, és meghatódtam. Azért folynak a könnyeim, mert itt vagy nekem. Mióta a szüleim meghaltak, azóta nagyrészt csak a testvéreim é a párom van nekem. Persze itt vannak a többiek is, de főleg csak ők hárman. És most, hogy te is itt vagy már nem lesz minden ugyanolyan. ~ válaszoltam a kérdésére, ő csak bólintással jelezte, hogy érti. Ekkor a többiek is hozták az ajándékokat. Kaptam ékszereket, fegyvereket, Kruziikelt, ruhákat és még csomó apróságot. Ezután táncoltunk, majd úgy egy órával később behozták a tortát, ami négy emelet magas volt. Mindegyik ugyanolyan ízű: cappuchino-s. Hamar elfogyott, hisz nagyon sokan voltunk. Aztán egy kicsit később kimentem levegőzni, Kruziikel jött velem.  A raktár előtt volt egy pad, oda leültem, a sárkányom mellém telepedett. És én elsírtam magam.
- Mi a baj? - kérdezte a sárkányom, s én meglepődtem, hogy tud beszélni.
- Ez az első születésnapom a szüleim nélkül. Hiányoznak. - mondtam elcsukló hangon, s minden egyes szó után egyre jobban törtek fel a könnyeim. Ekkor kijött Galatea.
- Jesszusom Joana, mi a baj? Miért sírsz? - kérdezte, s közben mellém ült és átölelte a vállamat.
- A szülei. - válaszolt helyettem a sárkányom. Láttam, hogy a farkaslány meglepődött, hogy beszél a sárkány, meg kell mondjam ez engem is eléggé meglepett. De sebaj, előbb az emlékeimet kell leküzdeni.
- Aj édesem! - mondta a lány és a vállára hajtotta a fejemet. - Ne sírj, mert már nem tudod visszahozni őket. Ha Castiel meghalt volna akkor se lennének itt. - mondta és közben elkezdte a hátamat simogatni, hátha megnyugtat. Kruziikel bemászott az ölembe és a karomra hajtotta a fejét. Könnyeim a sárkányom pikkelyes hátára hullottak, de ez őt nem érdekelte. Doromboló hangot adott ki.
- Valami baj van? - jött oda Emma. Megtöröltem a szememet és nyugodtságot színlelve válaszoltam.
- Nincs semmi, nyugodtan menj csak vissza, mi még beszélgetünk. - mondtam. Emma nem szólt semmit, de láttam az arcán, hogy nem hisz nekem. De végül is visszament. A könnyeim, meg újra feltörtek és csak zokogtam, ahogy bírtam. Nem tudom, mennyi időbe telt, de végül megnyugodtam. visszamentünk. Jessy és Kim azonnal letámadtak, hogy hol voltam, de Galatea lerázta őket. Lilith odajött és csak csendben, némán átölelt. Pár percig így álltunk, mikor újra eleredtek a könnyeim.
- Most miért sírsz? - kérdezte Lilith és végigsimított a hátamon.
- Egyszerűen csak boldog vagyok, hogy mind itt vagytok nekem. - mondtam ki az igazat, de közben a szüleim is hiányoztak.
- Mi is szeretünk. - jöttek oda a többiek és egyszerre öleltek át minket. Jól nézhettünk ki, két ölelkező lány körül ölel mindenki mindenkit. És voltunk vagy negyvenen... Szép kört alkottunk én meg csak zokogtam ott középen. Nem tudom meddig álltunk ott, de miután folytatódott a buli már semmi érdekes nem történt. Késő este indultunk haza. Jött Kruziikel is, letelepedett a ház mellett egy nagyobbacska fán.
- Várj Kruz, gyere le a fáról. Segítek. - mondtam, a sárkányom lejött a fáról én meg megnövesztettem azt. A fa gigászi lett, de nem baj, hisz a sárkányom hamar meg fog nőni, így kell valami, ami elbírja egyre növekvő súlyát.
- Köszönöm Joe. - mondta, majd visszaszállt oda, ahonnan letessékeltem és kényelmesen elhelyezkedett a hatalmas ágak között. - Jó éjszakát, szép álmokat. - köszönt el a sárkányom, mielőtt sarkon fordultam volna.
- Jó éjt neked is, álmodj szépeket Drágám. - mondtam, odaléptem hozzá adtam neki egy puszit és felröppentem az erkélyemre. Az erkélyajtó, mint mindig, most is nyitva volt. Bementem levettem a ruhát, elmentem zuhanyozni, majd felvettem a pizsamámat és mentem aludni. Éjjel álmodtam, méghozzá Kruzzal. Eleinte jó volt, minden szép volt és jó, de aztán egy másik sárkány: Alduin megtámadta Kruziikelt és a sárkányom belehalt. De én megöltem Alduint. Arra keltem fel, hogy a könnyeim már teljesen eláztatták a párnámat, s még mindig patakokban folynak.
~ Joe mi a baj? ~ kérdezte gondolatban Kruziikel.
~ semmi, csak rosszat álmodtam. ~ válaszoltam neki, s visszadőltem a párnámra. A könnyeim egyre lassabban folytak, egyre inkább megnyugodtam. Lassan kimásztam az ágyból, s körbenéztem a szobámban. Az tele volt, az este kapott ajándékokkal. A ruhákat bedobtam a szennyesbe, mondván ki kell mosni, az ékszerek mentek a fiókba, míg a csoki és a többi ehető a könyvespolc egyik félig üres során kapott helyet. Gyorsan kikaptam valami ruhát a szekrényből, majd az órámra pillantottam. Már délután egy óra volt... úgy tűnik átaludtam a fél napot, de sebaj. Majd felöltözve kiléptem a szobám ajtaján. Lementem a nappaliba, ahol csak ketten voltak: Alexa és Galatea.
- Jó reggelt! - köszöntem.
- Szia Mami! - futott oda hozzám a kislány.
- Jé, téged is ébren látni? - kérdezte kedvesen a farkaslány.
- Igen, néha nekem is szabad felkelni. - mondtam, s ezen elnevettük magunkat. - Jut eszembe, hol vannak a többiek?
- A két falka közösen portyázik, a sasok otthon vannak, Jessy, Cullenék, Josh és Lisander a pincében vannak, míg a többieket nem nagyon tudom. - adta a hosszú választ Galatea.
- Alexa van kedved megnézni Kruziikelt, a sárkányomat? - tettem fel a kérdést az ölemben ülő kislánynak. Ő csak bólintottunk, így elindultam kifelé.

32. rész: A 17. szülinap. (Part 1)

Ma már május 24-e van, péntek, holnap lesz a szülinapom. Mára már vége van a tanításnak így este hatkor. Nem tudom, mit tegyek. Amint hazaértünk a suliból Lilith odajött hozzám.

- Aggódom Joana. Mi a fészkes fenét kerestek itt azok a bolhás korcsok?

- Lilith nyugi, ők barátok, de mi a bajod velük?

- Egyszerűen csak irritál a jelenlétük. Olyan negatív hullámok áradnak belőlük, veszélyesek lehetnek. És mit kerestetek náluk tegnap?

- Elizabeth Pierce megkért minket, hogy beszéljünk velük, hogy ne járkáljanak át az emberekhez.

- Értem, de vigyázzatok velük. Veszélyesek lehetnek. A tisztavérű vérfarkasok általában enyhén pszichopaták, illetve elmebetegek. Nehogy rátok/ránk támadjanak egy óvatlan pillanatban.

Bevallom, teljesen meg tudtam érteni az aggályait. Én se szeretném, hogy két bekattant vérfarkas itt mészároljon egyet.
Aznap ezen a beszélgetésen kívül semmi izgalmas nem történt. Lis itt aludt. Másnap reggel arra keltem, hogy párom a hajamat simogatja, s közben halkan énekel. Tudja, hogy imádom, ha reggel így ébreszt. Kinyitottam a szemem és Lisander felé fordultam az ágyban.
- Jó reggelt Drágám. - köszöntem és adtam neki egy puszit.
- Neked is jó reggelt. - köszönt. és kimászott az ágyból. Én is kimásztam és elkezdtem öltözni, majd mikor az öltözéssel végeztem bementem a fürdőbe. Fogat mostam, megfésülködtem, ami elég nehéznek bizonyult, mert a hajam már majdnem a bokámig ér és éjszaka borzalmasan összegubancolódott.
- Édesem, beszorultál? - hallottam meg Lis hangját a szobámból.
- Nem de segíts kifésülni a hajam, nem bírok vele. - mondtam és kezdtem nagyon felhúzni magam azon, hogy már jó tíz perce a hajammal vacakolok... Bejött és felvette a tükör előtti polcról egy egyik hajkefémet, így már egyszerre ketten fésültük a hajamat. Még tíz percbe telt, mire sikerült kifésülnünk, enyhén hullámos, vörös és elég hosszú fürtjeimet. Ezután már csak össze kellett fognom a hajamat. Nem szórakoztam vele sokat csináltam előre két copfot. Amiket ezüst színű szalaggal kötöttem meg. A kinézetem: fekete bakancs, fekete farmer, vörös póló és egy szintén fekete farmerdzseki.
- Mehetünk? - kérdezte fehér hajú lovagom. Csak bólintottam, belekaroltam és kiléptünk először a fürdőből, majd a szobából elindultunk le a lépcsőn.
- Szia Joe! - ugrott a nyakamba a drága kishúgom, Jessy.
- Szia Jessy. Mitől vagy úgy feldobva? - kérdeztem, hisz nem tudtam mire készül. Igyekszem "kikapcsolni" bizonyos képességeimet.
- Én? Feldobva? Hova gondolsz drága nővérem? - kérdezte megjátszott felháborodással a hangjában.
- Nem, nem te, a kitagadott nagynéném... Persze, hogy te! - mondtam és nevetve összekócoltam a haját. Ebből persze az lett, hogy nevetve, sikítva kergettük és csikiztük egymást az egész házon keresztül aztán a végén kimenekültem az utcára ám ekkor belebotlottam valakibe...
- Jaj bocsáss meg, nem láttalak jól vagy? - kérdezte, a földön ülve felnéztem rá. Egy kedvesnek tűnő fiatal lány volt.
- Én kérek bocsánatot, hisz én futottam neked. Amúgy a nevem Joana és a tiéd? - kérdeztem és próbáltam feltápászkodni. - Áu! - kiáltottam fel fájdalmamban, mikor ránehezedtem a bal lábamra, miközben álltam volna fel. Visszaültem a földre.
- Én Renáta vagyok. Mi baja a lábadnak? - kérdezte.
- Nem tudom, de egy perc és kutya baja se lesz. - mondtam és próbáltam meggyógyítani, de nem ment.
- Joe mi történt? - szaladt oda Ivy.
- Semmi, csak véletlen nekiszaladtam Renátának, elestem és nem tudom meggyógyítani a bokámat. - mondtam fejcsóválva, csalódottan...
- Várj Joana, én talán tudok segíteni. - mondta Renáta leguggolt és elkezdte gyógyítani a bokámat. - Így jó?
- Igen, köszönöm. Te mi vagy? - kérdeztem, s ekkor megláttam a két hatalmas fekete angyalszárnyat. Egy feketeszárnyú bukott lány? Azt hogy?
- Egy tisztavérű bukott vagyok, míg te és a párod lesztek a tisztavérű angyal Hill család ősei. Tudom, ki vagy. - mondta és nyújtotta a kezét, hogy felhúzzon. Felálltam ám ekkor megjelent egy Renátánál olyan három évvel idősebb fiú.
- Ren baj van? - kérdezte.
- Nincs semmi drága bátyám, bemutatom neked Joana Blacket. Joana ő itt Rob, a bátyám és egyben jövendőbeli férjem. - mondta a lány és átölelte a fiút.
- Örvendek. - mondta Rob és kezet nyújtott, kezet ráztunk.
- Viszont. - mondtam és ekkor végre odaért Jessy, jött Lis is a nyomában Galateával ölében a kis Alexával, Amandával és még néhány alakváltóval. De ott volt Emy és a Wolf ikrek is.
- Joe mi történt? Ők mit keresnek itt? - kérdezte drága párom.
- Nyugodj meg drágám, csak volt egy kis balesetem Renátával. De már jól vagyok, ne aggódj kérlek. - mondtam és megöleltem felemás szemű páromat.
- Ő a te Lisander Hilled? - kérdezte Renáta.
- Igen, miért?
- Azért, mert ő a nagynénénknek, a vérárulónak a fia. A szerencsétlen összeállt egy démonnal és ez lett a végeredmény. - mutatott Rob mélységes undorral az arcán a barátomra.
- De ha az anyja nem állt volna össze az apjával, akkor én most egyedül lennék és nem teljesedett volna be a jóslat sem. Nem lennének angyalok a Földön. - mondtam ellentmondást nem tűrő hangon.
- Nem is kellenek. - mondta ellenségesen Rob.
- Vigyázz a szádra. - mondtam fenyegetően és kinyitottam a szárnyaimat, mindenki, aki teheti követte a példámat.
- Joana, mi folyik itt? - jött oda Lilith. Én csak ráböktem a két tisztavérű bukottra. - Menjetek el, mielőtt Joana használja valamelyik képességét. Tudjátok mennyivel erősebb? Nem hallottátok?! Takarodjatok innen és vissza se gyertek! - mondta, mikor a testvérpár nem akart elmenni. Renáta küldött felém egy bocsánatkérő pillantást aztán elrepültek.
- Menjünk be. - mondta Josh. Visszahúztuk szárnyainkat és csendben bementünk. Nem értettem mi bajuk az angyalokkal, vagy Lissel. De nem is érdekelt. 
- Segítsetek kipakolni az udvarra a nagy asztalra. - mondta Esme és mindannyiunknak a kezébe nyomta azt, ami  kezébe akadt. Így kivittük a tányérokat, evőeszközöket, de még az üres lábast is, csak a reggelit nem...
- Esme, mit fogunk enni? - kérdezte Rose, nem értette, hogy miért ilyen szétszórt a nevelőanyja.
- Ja a reggeli bent maradt? - kérdezte, mintha észre se vette volna, hogy a kaja még bent van, de az edények nagy része, már az asztalon, hozzáteszem teljesen feleslegesen.
- Igen Esme, bent maradt. Valami baj van? Annyira szétszórt vagy. - mondtam, mert tényleg aggódtam a nőért.
- Nem-nem, nincs semmi, de gyertek, vigyünk be mindent, ami felesleges, és hozzuk ki a reggelit. - mondta és elindult befelé, egy lábassal a kezében. Én vittem pár műanyag dobozt, mindenki segített szépen visszatenni mindent a helyére. Aztán kivittük a reggelit. De mi baja Esmének? Megreggeliztünk ,de mindenki ott volt, az összes barátunk. Igazából három hosszú asztalt toltunk össze, hogy elférjünk. És még a másik házból a nénit is áthívtuk. A két kicsi velünk ült az asztalnál. Alexa az én ölemben. Míg Nana Dairyvel. Reggeli után a többiek nem hagyták, hogy segítsek elpakolni. De Lis, Jessy és Emy el akartak vinni valahova.
- Kész vagy már? - rontott be húgom kopogás nélkül a fürdőbe amikor már épp másztam ki a kádból.
- Jessy! Nem mész kifelé? - kérdeztem elég ingerülten, hisz rám rontott... Gyorsan megtörölköztem és felkaptam azt a ruhát, amit előtte Emy és Jessy gondosan odakészített. Egy vörös póló aminek a hasán és az oldalán fekete hímzés fut végig. Egy fekete farmer, aminek a bal lábán végigfut egy vörös virághímzés. Egy magassarkú bokacsizma, ami kinézetre inkább egy bakancsra hasonlít, csak ennek van vagy tizenöt centi a sarka... És végül egy szintén virághímzéses egyszerű farmerdzseki. Na igen... húgomék elég érdekesre vették a formát, de azért tetszik.
- Joe bemehetek végre? - türelmetlenkedett a kishúgom.
- Gyere, de miért vagy ilyen türelmetlen? - képtelen voltam megérteni, miért viselkedik így. De lehet, jobb is ha nem tudom gondoltam mikor kinyitottam neki az ajtót és kezében a hajkeféjével meg pár kiegészítővel bejött nyomában Emyvel.
- Te csak ülj le és mi megcsináljuk a hajadat. - mondta Emy és befújta valamivel a vizes hajamat. Mikor a flakonnyi - talán balzsamnak - több, mint a felét ráfújta a hajamra vártak egy pár percet és elkezdték kifésülni frissen mosott, elég gubancos hajamat. Ahhoz képest meglehetősen gyorsan haladtak. Egy pár perc alatt ketten kifésülték hatalmas loboncomat, majd megszárították. Aztán olyat tettek, mit míg élek nem fogok megbocsátani nekik: fekete hajszínezővel csíkokat festettek a hajamba... Persze kimosható, de akkor is, egész életemben óvtam a hajamat erre ők ilyen mű vackokkal roncsolják azt, ami már majdnem a bokámig ér, hisz olyan nyolc éve nem lett vágva belőle egy centi sem... De csak ezután jött a java. Elkezdték befonni, de úgy, hogy úgy nézzen ki, mintha az egyik oldalt felnyírattam volta. Aztán a három fonatot, ami oldalról jött átvezették a másik oldalra és körbefonták vele a többi hajamat, így úgy lógott át a hajam a bal vállamon, mintha bekötöttem volna copfba, csak itt most a hajam tartotta meg saját magát. A végeredmény egészen meglepett. Tűzvörös hajamat a fekete "melírcsíkok" feldobták, csak még különlegesebbé tették. Egyszerűen csodásan festett a végeredmény. És ez illett is a ruhákhoz, miket felvetettek velem.
- Remekül nézel ki. Ügyesek voltatok lányok. - mondta Lis, mikor meglátott. Aztán elindultunk, kocsival mentünk: Emett jeep-jével. Amint beültem a kocsiba a húgom bekötötte a szememet.

31. rész: Beszélgetés a Deadwere testvérekkel.

Csütörtökön Lissel teljesítettük Elizabeth kérését. Felkerestük a két tisztavérű vérfarkast. Ott voltak, ahol Elizabeth mondta.

- Kik vagytok én mit akartok? - kérdezte a lány, tehát valószínűleg ő Misery. Lissel repülve mentünk és még nem húztuk be a szárnyainkat.

- Én Joana Black vagyok, ő itt a párom, Lisander Hill. - mondtam. - Elizabeth Pierce küldött minket, hogy megkérjünk téged és a bátyádat, hogy ne menjetek az emberek közé, mert még felfeditek az ember feletti lényeket és a városainkat, településeinket.

- Ennek az Elizabethnek aztán van bőr a képén. Hallod Dragon? Két ilyen szárnyas vakarcsot küldött a nyakunkra az a pipiskedő kisliba. - mondta Misery.

- Na de Úrnő, kérlek. Legalább hallgass meg minket. - mondta Lis.

- Máris Úrnő vagyok? Úgy szólítotok ahogy akartok. Magasról teszek a tiszta vérre. De gyertek. Jobb szeretek ülve beszélni. Ja és húzzátok vissza a szárnyaitokat, mert nem fogtok beférni. - bementünk, egy barlangban laktak. Az asztalon csak egyetlen gyertya árasztotta halovány fényét. A falon volt néhány kialudt fáklya, de nem értem, miért nem gyújtották újra.

- Misery ki a két kis angyalka? - kérdezte Dragon.

- Nos drága bátyám a lány Joana Black a fiú meg a barátja, asszem valami Lisander, vagy hogy hívják.

- Értem. És miért jöttetek? - Dragon ekkor lépett a gyertya fénykörébe. Megláttam csapzott, fekete haját, farkas füleit és a lompos farkasfarkat. Tehát így értette Elizabeth, hogy félig át vannak alakulva. Miserynek hosszú, bokáig érő, hollófekete, enyhén kócos haja volt, fekete farkas fülei és szintén fekete farka.
- Nos uram, mi a tiszta vérű angyal Hill család ősei azért jöttünk, hogy megkérjünk titeket valamire. - kezdte Lis. 
- Ne gyertek a tiszta vérrel, mert nem érdekel. Testvérek vagytok? - kérdezte Dragon.
- Nem uram, nem vagyunk testvérek, de tiszta vérűek sem. Félvérek vagyunk mindketten. - mondtam.
- De a hangodban gőg és önbecsülés cseng. A tipikus tisztavérűek tulajdonsága. Ti se lesztek, vagy vagytok jobbak, mint Pierce-ék. - úgy tűnik Dragon bölcs, bölcsebb, mint hittem.
- Fékezd a gondolataidat kisanyám. - mordult fel Misery.
- Bocsáss meg, úrnő. - mondtam kimérten, ellent mondást nem tűrő hangon, ezzel jelezve, hogy velem ne packázzon. Úgyis erősebb vagyok, mint ez a két korcs együtt.
- Mondjátok amit akartok aztán húzzatok el innen. Még hogy mi korcsok! - puffogott a lány.
- Misery elég legyen! Hallgassuk végig őket. - csitította a bátyja.
- Tehát... azért jöttünk, mert hallottunk arról, hogy bejártok az emberek közé és szeretnénk megkérni titeket, hogy eme szokásotokkal hagyjatok fel. Az emberek így könnyen rájöhetnek a létezésünkre. Így az emberfeletti lényeket veszélyeztetitek. - vette át a szót a párom, nyugodtan, békésen beszélt.
- És ha nem.... - kezdte Misery, de félbe szakítottam.
- Inkább hagyjuk, hogy a férfiak tárgyaljanak. - mondtam ellentmondást nem tűrő hangon, parancsolóan, mire bólintott.
- És kit érdekel, ha meglátnak minket? Emiatt még nem fogják megtalálni a várost. - mondta Dragon.
- Kérlek Uram, nézd reálisan a dolgot. ha meglátnak titeket, akkor elkezdhetnek keresni minket, emberfelettieket. És ha keresnek, akár azért mert kíváncsiak, akár azért, mert félnek, könnyen ránk találhatnak, így felfedve minket. Ezzel akár egy háború is kirobbanhat. Szeretnél 10 év elteltével egy új háború? Mert mi nem. - mondta Lis. Dragon egy ideig hallgatott, végig gondolta az imént hallottakat.
- Igazad van Lisander. Mostantól nem megyünk az emberek közé. Nem éri meg.
- De Dragon... - kezdte felháborodottan Misery.
- Semmi de Misery, hallgass. - követelte a bátyja.
- Köszönöm Uram. - mondta Lisander. - Örülök, hogy meg tudtuk ezt beszélni.
- Ugyan Lisander, nem kell megköszönnöd, hisz ez közös érdek. Egyikőnknek se jó, ha az emberek rátalálnak az emberfelettiekre.
Misery csak csendben duzzogott, s elég ellenségese nézett rám.
~ Misery tudom mire gondolsz, mit érzel, de hidd el, hogy ez a ti érdeketek is. Tudom, hogy idősebb vagy, mint én, de önfejűbb és néha meggondolatlanabb is. Kérlek hallgass a bátyádra. ~ gondoltam, s tudtam, hogy hallja.
~ Joana ne hidd, hogy megérthetsz. Te csak egy felfuvalkodott szárnyas izé vagy, törődj a saját dolgoddal és ne velem. ~ jött az elutasító gondolatbéli válasz a lánytól. Nem erre számítottam, csak segíteni szerettem volna, nem hittem, hogy így fog reagálni.
~ Misery kérlek, ne legyél ennyire elutasító, nem akarok rosszat neked. Te idősebb vagy, és nekem úgy tűnik rossz tapasztalatod volt másokkal, lehet, hogy bukottakkal. De mi Lisanderrel mások vagyunk. Csak segíteni akarunk neked és a bátyádnak. De mindegy, hagyjuk. ~ mondtam és a férfiak felé fordultam.
- Lisander mehetünk? - kérdeztem. Misery nem válaszolt. - Dragon elmehetünk? - kérdeztem.
- Persze, menjetek csak. Köszönöm, hogy eljöttetek. - mondta Dragon.
- Persze Joe, menjünk. - mondta Lisander és felálltunk. - Köszönjük, hogy meghallgattatok minket, további szép napot, sziasztok. - köszönt el Lis és elindultunk kifelé.
- Joana várj! - mondta Misery. - Kérlek bocsáss meg az ellenségeskedésemért. Meggondolatlan voltam. - mondta, s láttam, hogy komolyan gondolja.
- Nincs semmi baj Misery. - mondtam és kedvesen elmosolyodtam. Úgy tűnik megtört a jég, és a vérfarkas lány, kezd feloldódni. Kezdi elfogadni, hogy ez az egész miatta is van. Remélem egy nap végre talál magának valakit, aki olyan lesz neki, mint nekem Lisander. - Na de tényleg mennünk kéne, Alexa szerintem már hiányol minket. - mondtam.
- Ki az az Alexa? - kérdezte kíváncsian Misery.
- Egy lassan két éves vámpír-khajiit félvér kislány, az édesanyja ránk bízta, mert nem tudná felnevelni. Van kedvetek eljönni megnézni? - kérdeztem.
- Én szívesen mennék. - mondta Misery és láttam, hogy érdekli a kislány.
- Elmegyek én is, szívesen megismerném a barátaitokat, családotokat. - mondta Dragon is.
- Repültök velünk, vagy ti jöttök a földön? - kérdezte Lis.
- Ha megengeded Joana én veled repülnék. - mondta Misery, én csak bólintottam, és jeleztem, hogy kapaszkodjon belém.
- Fiúk, ti döntsétek el, hogy ki, hogy jön. Mi elindulunk, szólok a többieknek, hogy legyenek óvatosak. Misery gyere, kapaszkodj erősen. Használjam a szárnyamat, vagy ne? - kérdeztem. mire jelezte, hogy mindegy. Kinövesztettem a szárnyaimat és felszálltunk. Éreztem, hogy a lány megremeg a karjaimban.
~ Ha félsz letehetlek. ~ mondtam neki gondolatban.
~ Nem kell, majd megszokom. ~ válaszolt a lány. Erre csak bólintottam és szépen lassan, nagy szárnycsapásokkal haladtam haza. Mikor elfáradtak a szárnyaim váltottam az erőmre és úgy repültünk tovább.
~ Nézz le. ~ kértem a lányt, mikor a tisztás fölé értünk, a fölé, ahol edzeni szoktunk. Ott volt a húgom, Sam, Zoe és még páran.
- Szálljunk le. - kérte Misery. Leszálltunk, óvatosan, lassan, puhán landoltam.
- Szia Joe, ő ki? - kérdezte Zoe.
- Szia Zoe. Ő itt Misery Deadwere, egy tisztavérű vérfarkas. Misery ő itt Zoe, a fiú a barna, hosszú hajú lánnyal Sam, Zoe bátyja, a lány Jessy a húgom. - mutattam be mindenkit mindenkinek, ám ekkor megérkeztek a fiúk is. Lis mindenkinek bemutatta Dragont. Picit beszélgettünk, majd elindultunk együtt, gyalog haza. Ott Alexa amint meglátott odafutott hozzám.
- Szia Mami. - köszönt a kislány. Én felkaptam, pörögtem vele egyet és az ölemben tartottam.
- Misery ő itt Alexa. - mondtam büszkén.
- Szia Alexa, gyönyörű neved van. - mondta a lány. - Én Misery vagyok.
- Szia Mi-Mi-Mise-Misery. - próbálta kimondani a kislány a vérfarkas nevét.
- Megfoghatom? - kérdezte tőlem a vérfarkaslány. Én csak bólintottam és odaadtam neki a gyerkőcöt. Ekkor Nana szaladt oda.
- Joe, kik ezek? - kérdezte nagy szemeket meresztve a két ismeretlenre.
- Nana nem ezek, hanem ők. És ő itt Misery - mutattam a lányra - ő meg a bátyja Dragon.
- Miéjt ilyen fujcsák? - hát persze, hogy kíváncsi volt, hisz még életében nem látott félig átalakult vérfarkast, pláne nem egyszerre kettőt is.
- Azért, mert ők tisztavérű vérfarkasok. Alapból félig át vannak alakulva. olyan mintha neked állandóan tollaid lennének, vagy szárnyad. Érted?
- Igen, éjtem. Akkoj te vagy Djagon? - fordult a fiúhoz.
- Igen én vagyok, te meg minden bizonnyal Nana. - mondta a fiú és felemelte a kislányt.
- Nana gyere ide. Dairy már keres. - jött oda Ivy. - Oh sziasztok, Ivy vagyok, alakváltó.
- Szia Ivy, én Misery vagyok, ő a bátyám Dragon. Vérfarkasok vagyunk.
- Muszáj elvinned Nanát? - kérdezte a fiú, nem hittem volna, hogy ennyire szereti a gyerekeket.
- Éppenséggel szólhatok a nővérének. - mondta Ivy és el is ment. Leültünk kint a kertben beszélgetni, csatlakoztak még páran. Majdnem mindegyik farkas ott volt és a sasok nagy része. Esme hozott egy kis harapnivalót.

30. rész: Az új védenc, avagy nem én vagyok az egyedüli őrangyal a családban.

Szárnyra kaptam és mentem a segélykérő fiú hangjának irányába. Az erdőben találtam rá, nem messze az emberek városától. Egy khajiit volt. A támadói, mikor megláttak elmenekültek, bár nekem nem is az a dolgom, hogy megleckéztessem őket.

- Hol sebesültél meg? - kérdeztem. Aztán megláttam a sebeit, tele volt égési sérülésekkel, meg vágásnyomokkal.

- Szerintem te is látod. De ki vagy? - kérdezte erőtlenül.

- Az én nevem Joana, és az őrangyalod vagyok, nekem kell rajtad segítenem, ha bajba kerülsz. Na várj, meggyógyítom a sebeidet. - mondtam és kezdtem is gyógyítani. Mikor a bal karját kezdtem gyógyítani megláttam egy tetoválást. A tetoválás egy koponyát ábrázolt angyalszárnyakkal. Ez azt jelenti, hogy az új védencem egy bukott vadász.
- Tényleg, mit is mondtál, hogy hívnak? - kérdeztem, miközben úgy tettem, mint aki nem vette észre a klánjuk jelét.
- Azért nem emlékszel rá, mert még nem mondtam. Bálint vagyok, igen, tudom, hogy megláttad a klán jelét a karomon, de nem bántalak. Ha segítesz meghálálom.
- De Bálint kik bántottak és miért?
- A klán "verőlegényei" voltak, azért, mert ki akartam lépni. A barátnőm egy bukott és meg kellett volna ölnöm.
- Értem. Mostantól ha gond van segítek, de csak neked és a barátnődnek nem. Neki nem én vagyok az őrangyala.
- Rendben, és köszönöm. - mondta, majd elment. Én szárnyra kaptam és hazamentem. Az erkélyemen landoltam, bementem a szobába és mindenki ébren volt, mármint Lys és Alexa.
- Joe hol voltál? - kérdezte a párom.
- Sajnálom, de sürgős hívás volt, van egy új védencem. Alexa gyere a mamához. - mondtam, mikor az ölembe vettem a kislányt.
- Ale ámos. - mondta Alexa, picit még ringattam, majd betettem a kiságyába és elaltattam.
- Na tehát az új védencem... - kezdtem a "mesét" suttogva Lysnek. - Az új védencem egy khajiit, a neve Bálint és bukott vadász volt, ki akart lépni a barátnője miatt, aki bukott, mert nem akarta megölni a lányt. De a klánjukból nem lehet kilépni, aki megpróbálja, azt megölik. Nagyon csúnyán összeverték, meggyógyítottam és azt mondta, hogy megvéd, ha segítek neki. De mivel az őrangyala vagyok, így nem kérek cserébe semmit. Akármit akar adni, vagy mutatni nem fogadhatom el.
- Értem, de most már aludjunk drágám. Holnap még iskola van. - mondta életem szerelme, majd átölelt és elaludtunk. Alexa a szokásosnál is korábban ébredt. Kimásztunk az ágyból, felkaptam Alexát és vittem is a konyhába, hogy megetessem. Kapott vért meg egy kis müzlit tejbe áztatva. Ma epreset kért. Aztán lejött Galatea.
- Jó reggelt, már fent vagytok?
- Jó reggelt, igen, ma nagyon korán kelt, már meg is etettem.
- Joana, éjjel hallottam, hogy elmentél. Hol voltál?
- Csak lett egy új védencem. A neve Bálint, tiszta khajiit és volt bukott vadász. Mivel a barátnője miatt ki akart lépni, így meg akarták ölni. De nem sikerült nekik, elkergettem őket és meggyógyítottam a sebesült fiút.
- Értem, de Joana, ha így folytatod, ki fogsz merülni. Ma ne menj iskolába, majd igazolom. - mondta Galatea és szorosan megölelt.
- Na mi van, már ilyenkor fent van a mi kis angyalkánk? - kérdezte Lilith és leült a másik oldalamra a kanapén.
- Hát igen, éjszaka volt egy kis dolgom, de Alexa korán felkelt. - mondta, majd újra elmeséltem, mi történt. Eközben lejöttek a többiek is, de Josh zaklatott volt.
- Josh, mi a baj? - kérdeztem és belenéztem a bátyám, zavart, ijedt tekintetébe.

*Josh szemszöge*

A szobámban hirtelen meghallottam egy tíz év körüli kislány ijedt segélykiáltását. Felkaptam a cipőmet és a kabátomat, és lementem a nappaliba. Ahol Joe-ba ütköztem.
- Josh mi a  baj? - kérdezte, majd belenézett a szemembe, ahol csak zavarodottságot és félelmet láthatott.
- Csak kövesd a hangot és megtalálod, de siess. Majd ha kell hozd el a suliba és meggyógyítom. - mondta és el is mentem. Szárnyra kaptam és követtem a hangot. Egy elhagyatott utca felett repülve megláttam egy 10 év körüli kislányt, akit három rátermett férfi üldözött. A lány tiszta vérű démon volt. Láttam rajta, hogy az utolsó tiszta vérű családok egyikének a tagja. Leszálltam.
- Hagyjátok őt békén. - mondtam és előhúztam a két kardomat.
- Mi lesz, ha nem? Angyal létedre megölsz minket? - kérdezte az egyik lidérc és kobold félvér.
- Eszem ágában sincs gyilkolni. Csak megvédem a védencemet. - mondtam és támadtam. Mindhármójukat megsebeztem, így elmenekültek.
- Jól vagy? - kérdeztem és lehajoltam hozzá. Ő sírva megölelt.
- Igen, köszönöm. Mindy vagyok. És te? - kérdezte.
- Én Josh vagyok. Gyere hazaviszlek, a szüleid már biztos keresnek.
- De még nem tudok repülni. - mondta lemondóan.
- Nem baj, haza viszlek, csak te mondod, hogy hova kell menni. - csak bólintott, a karjaimba vettem, ő elmondta a címet. Felszálltam és hazavittem. Becsöngettem és egy hosszú, sötét szőke hajú nő lépett ki az ajtón.
- Mama! - mondta a kislány, kiugrott a karjaimból és odafutott az anyjához.
- Köszönöm, hogy hazahoztad, megmentetted a kislányomat. - mondta. - Viszont menj iskolába Josh. Joana már biztos vár rád.
- Honnan tudja a nevemet? - kérdeztem meglepődve.
- Részben tőlem. - jött oda Christine.
- Úrnőm, nem kéne iskolában lenned?
- Rosetta, inkább vidd be a kis Mindyt, ha már hagytad elkóborolni.
- Igenis Úrnőm. - mondta az asszony és elment.
- Christine, miért nevezett téged Úrnőnek?
- Az hosszú, viszont a fia, Adam az osztálytársad.
- Tényleg Adam Pierce a fia? Na mindegy Christine jössz suliba? - kérdeztem.
- Persze, repülünk? - kérdezte. Csak bólintottam és elindultunk a suliba. Adam az utolsó tiszta vérű démoncsaládok egyikének egyetlen fia. Két húga van. Az idősebbik húga Elizabeth lesz a felesége. Tiszta szívükből szeretik egymást, de nem csak testvérként. Eliza Joanáék felett jár egy évvel, nem sokára 18 lesz, míg a bátyja most töltötte a 21-et. Gyorsan megérkeztünk és, mint vártam Jessy elhozta a cuccomat.
- Köszi húgi. - mondtam, mikor odaértem mellé és adtam egy puszit a homlokára.
- Joshua, beszélhetnénk? - jött oda Elizabeth.
- Természetesen Elizabeth úrnő. - mondtam és meghajoltam a lány előtt. Ő elindult egy picit arrébb, én utána mentem.
- Joshua hallottam, hogy megmentetted a húgunkat. - mondta. - Szeretném megköszönni, hogy te, mint az őrangyala megmentetted őt azoktól az alakoktól.
- Igazán semmiség Úrnőm. Egy őrangyalnak ez a dolga.
- Örülök, hogy így látod. És remélem jól végzed a dolgodat, a húgoddal együtt.
- Igyekszünk úrnőm. Viszont elrabolhatnám a bátyámat egy percre? - kérdezte Joe, mikor odajött.
- Persze Joana. Csak ennyit szerettem volna. Sziasztok.
- Viszont látásra Úrnőnk. - köszöntünk el egyszerre a húgommal. És el is mentünk.

*Joe szemszöge*

Mikor Josh-sal elmentünk végre megkérdeztem tőle, amit akartam.

- Ki a védenced?

- A legfiatalabb Pierce. És mivel nem tudtam, hogy ő volt az, így tiszteletlen voltam vele. Mármint nem úgy viselkedtem, ahogy kellett volna, egy tiszta vérűvel. Néha olyan gőgösek. De Mindy aranyos volt. Nem zavarta, hogy nem ismertem fel. Aranyos volt, bár tudtommal nem igen találkozik másokkal.
- Értem, de azért legyél vele óvatos.
- Az leszek, ezt te magad is tudod.
- Tudom. - mondtam halkan és megöleltem a bátyámat. Most, hogy ő is őrangyal lett érte is duplán aggódhatok. A tanításnak hamar vége lett, bár egyik szünetben Lilith és Elizabeth Pierce jött oda hozzám.
- Joana beszélhetnénk? - kérdezte Elizabeth.
- Természetesen Úrnőm. Miben állhatok rendelkezésedre?
- Joana, kérlek ne hívj úrnőnek, hisz te magad is az vagy. Az angyalok úrnője. Viszont a segítségedet kérném. Van egy tiszta vérű vérfarkas testvérpár: Misery és Dragon Deadwere. Misery 128, míg a bátyja 160 éves. Természetesen a szabályokra magasról tesznek, őket nem érdekli a tiszta vér. Viszont emberek között mászkálnak, úgy, hogy alapból félig át vannak alakulva. Arra kérlek, fékezd meg őket, vedd őket rá, hogy ne menjenek emberek közé, mert felfednek minket.
- Értem Elizabeth Kisasszony. Természetesen beszélek velük.
- Köszönöm. - mondta a lány, majd elment. Ezután mentem órára. Iskola után még egyszer odamentem Elizabethhez.
- Úrnő, azt nem kérdeztem, hogy egyedül kell-e mennem, vagy hívhatok-e segítséget. Mert ketten biztos jobban meg tudjuk győzni őket, mint egyedül.
- Joana, legjobb lenne, ha Lisandert hívnád. És megkértelek, hogy ne szólíts úrnőnek.
- De akkor hogy szólítsalak?
- Simán csak a nevemen. Ahogy én téged. Te és Lisander lesztek a tiszta vérű angyalok ősei itt a Földön. Ugyan azon a rangon állunk.
- Értem Elizabeth, köszönöm. És bocsáss meg a zavarásért. - mondtam, meghajoltam előtte és elmentem. Ez az egész nekem olyan felfoghatatlan volt. hogy lesz egy angyal és vámpír félvér, meg egy angyal és démon félvér románcából tiszta vérű angyal család? Hogy lehetünk a tiszta vérű angyal Hill család ősei, ha mi magunk félvérek vagyunk?

29. rész: Új kezdet/az őrangyal.

Összeszedtük a sebesülteket, a halottakat. A halottakat eltemettük. A sebesülteket elszállítottuk hozzánk.

- Joana, mi történt? - kérdezte Castiel. Úgy tűnik, a neveken kívül semmire nem emlékszik.

- Hosszú, majd elmesélem. Most gyere, menjünk haza. Mostantól te is nálunk fogsz lakni. - mondtam és csendben elindultunk. Lilith még gyenge volt. Segítettünk a sebesülteknek. Mindenkinek, függetlenül attól, kinek az oldalán harcolt.

- Sam, Zoe gyertek, álljatok fel. Tudom, hogy fáj, de haza kell mennünk. - mondtam és felsegítettem a testvérpárt.

- Mi történt velük? - kérdezte Castiel.

- Meghalt az öccsük. - mondtam.
- Részvétem. - mondta Castiel, mit sem sejtve.
- Te csak ne mondjál semmit, nem takarodsz innen? Mi az, hogy ez még él? - háborodott fel Sam.
- Sam, nyugodj meg. - jött oda Michael (Misel). - Annak, hogy ez a mocsok még él, célja van. Elvesztette az emlékeit, csak az arcokra, nevekre emlékszik. A rossz énje a bűneivel együtt szörnyethalt. Ez a lidérc, már nem az, aki volt.
- Castiel, gyere, menjünk. Nem jó, ha most Samék közelében vagy. - persze a fiú nem értette, de nem baj. Karon ragadtam és felrepültem vele. Út közben még páran csatlakoztak. Könnyebb a sebesülteket  levegőben szállítani. Csapatosan mentünk haza.Minden sebesültet hozzánk vittünk. Letettük a sebesültetek. Castiel kapott egy szobát, Charlotte hazament. Jessy csúnyán elküldte. Már nem tudom, mit higgyek. Charlotte, csak megakarta védeni az anyját, de ezzel elvesztette az unokatestvérét. Vacsora után valaki kopogott a szobám ajtaján. Kinyitottam, Castilel volt az.
- Gyere be. - mondtam mosolyogva. A fiú bejött, leült az egyik puffra.
- Kérlek meséld el, mi történt. - mondta, én meg elkezdtem mondani a legendát.
- Ez az én apám volt? - meglepődött, csak bólintottam és folytattam a mesélést. Elmondtam a legendát, aztán jött az, hogy ő ölte meg a szüleimet és a Cullen család nagy részének a szüleit. Hisz Rose már háromszázötven éves. Mindent elmeséltem neki, ő meg, mivel mást nem tehetett, elhitte.
- Tényleg megöltem egy csomó ártatlan fiatal szüleit?
- Igen, köztük az enyémeket is, de hála neked, azzá váltam, aki vagyok. A Föld legerősebb angyalává. - ezután még beszélgettünk egy kicsit, majd megköszönte, hogy elmondtam és kiment a szobából. Én lezuhanyoztam és elmentem aludni. 

*Castiel szemszöge*

Kimentem Joana szobájából. Furcsa volt, amit mondott. Ez a legenda, hogy már ötszáz éves vagyok, és egy kegyetlen gyilkos. Nem értettem ezt az egészet. És miért éltem túl azt, hogy szíven talált egy gömbvillámmal? Az egész olyan zavaros. De hiszek neki, valami azt sugallja, bízhatok benne. Mivel semmire sem emlékszem, így muszáj hinnem neki. Ő tudja, mi történt és, hogy miért dühösek rám, félnek tőlem annyian. És ha igaz, amit mond, akkor még én is utálnám saját magamat és a (most már csak volt) apámat a tetteiért/tetteinkért/a tetteimért. De úgy érzem más ember lettem. Ezentúl próbálok segíteni másoknak és nem pusztítani, mint ezelőtt. Olyan hihetetlen, hogy megöltem egy csomó ártatlant.

*Joe szemszöge*

A vasárnapot pihenéssel, és hosszú erdei sétával töltöttem. Minden halott sírjára növesztettem virágot és raktam egy-egy nagy követ. Mindegyikre rávéstem a haláluk időpontját és akinek tudtam a nevét. Lépteket hallottam, megfordultam és azzal a fiúval találtam szembe magam, kinek megöltem a húgát.
- Szia. - mondtam.
- Sophinak hívták. - mondta. - Még csak most töltötte a tizenhármat. - mivel épp a lány sírjánál voltunk így belevéstem a nevét a kőbe. - Az a barna vámpírlány a te húgod?
- Igen, a neve Jessy, bár csak fogadott testvérem. El se tudom képzelni, milyen volt elveszteni Sophit.
- Persze, Joana, a te testvéreid élnek, de a szüleid nem. Nekem meg már csak a húgom volt. Miért nem öltél meg?
- Mert nem ölök ok nélkül. Ha ok nélkül gyilkolásznék, akkor, nem lennék a Föld első és legerősebb angyala.
- De egy vámpírból hogy lesz angyal? - látszik, hogy nem sok köze van a világunkhoz.
- Én csak félig vagyok vámpír. A csata előtt bukott angyal és vámpír félvér voltam. De most már vámpír és angyal félvér vagyok. És az Úrnak célja van mindannyiunkkal, veled is. - ezután nem beszéltünk többet. Megköszönte, hogy növesztettem virágot a húga sírjára, aztán kijött Lys is. Picit beszélgettünk, majd elmentünk repülni egyet. Már rendbe jött. A démoni oldala, már megnyugodott, nem félt. Lilith se volt már rosszul, bár egy kicsit zavarta a sok angyal közelsége, de elviselte. És egy tartós, erős barátság alakult ki közöttünk. Hétfőn mind együtt mentünk iskolába, Castiel suli után elment a régi otthonába a motorjáért, mert nem tetszett neki sem az enyém, se Lysé, pedig bármelyikőnk odaadta volna neki. De nem... neki a sajátja kell. Hétfőn a tanítás alatt egyedül a közelharc volt érdekes.
- Joana, mi lett a szárnyatokkal, miért fehéredett ki?
- Hát tudja Tanárnő, az úgy volt. - kezdtem, de Emy félbe szakított.
- Hogy volt egy harc Castiel és az apja ellen, ahol mi nyertünk és Castiel gonosz énje meghalt. - Félbeszakítottam a lányt és én mondtam tovább.
- És mikor Castiel összeesett, az összes bukott, aki a mi oldalunkon harcolt és a világ többi bukottja, akik hisznek még Istenben. Megbocsátást nyertek/nyertünk és angyalokká váltunk. - innen felemás szemű és szárnyú párom folytatta.
- Nekem volt a legrosszabb, a csapatunkból, hisz én démon és bukott félvér voltam, pontosabban, most már démon és angyal félvér. És a démoni énem félt, reszketett, nem akart meghalni. De Isten mindannyiunknak megkegyelmezett. Az egész harc folyamán egyetlen társunk halt meg. És páran megsebesültek.
- Akkor ezért éreztem olyan furán magam szombaton. - mondta az osztályfőnökünk. Aki az egész beszámolót hallotta, mert jött megnézni az órát.
- Miss Cole, kérem mutassa meg a szárnyait. - kértem. A tanárnő kinövesztette, gyönyörű, hófehér szárnyait. Erre én is megmutattam a saját szárnyamat, a példámat Lys és Emy is követte.
- Joana, akkor igaz, amit mondanak? Te vagy az első és legerősebb angyal a Földön? - kérdezte az ofőm.
- Igen Tanárnő. Tudja én vagyok a világ második legerősebb lénye. Az első Lilith démonkirálynő. És most már angyallá váltam. - ezután a nap gyorsan eltelt. A többiekkel folytattuk az edzéseket, de már nem olyan keményen. Sokat pihentünk. Alexával elmentem az erdőbe, sétáltunk egyet. Sara, Emma és Galatea jöttek velünk. Csak sétáltunk és sétáltunk. Este Lyséknél aludtam. Másnap kipihenten keltem, felöltöztünk és mentünk iskolába. Minden nyugis volt. Furcsa volt, a csend és a béke, de az életünk nem térhet vissza a régi kerékvágásba. Többé már nem... Aznap valami furát éreztem. Mivel épp szünet volt, így kimentem az udvarra, leültem az egyik fa alá, behunytam a szeme és csak befelé figyeltem, s ekkor meghallottam egy segélykérő lány hangját. Gyorsan felálltam, bementem, megkerestem az ofőmet.
- Tanárnő elmehetnék, nem érzem magam jól. - mondtam.
- Persze, menj csak. Majd igazolom.
- Köszönöm. - mondtam és elrohantam. Dobtam egy sms-t Jessynek, hogy majd vigyék haza a motoromat, kulcs a táskámban, ami a szekrényemben van, a kódot tudja. kinövesztettem a szárnyamat és elkezdtem repülni, közben arra koncentráltam, hogy megtaláljam a segélykérő lányt. Az ösztöneim egy elhagyatott sikátorba vittek.
- Ké-kérlek segíts. - hallottam egy halk, erőtlen suttogó hangot. Közelebb mentem, és megláttam egy velem egyidős, sérült lányt. Démon volt, de mágiával megfosztották a szárnyaitól.
- Itt vagyok, nem lesz baj. Hogy hívnak? - kérdeztem
- A nevem Laura. De te ki vagy? Egy angyal? Meghaltam?
- Én Joana vagyok, és igen az első és legerősebb angyal a Földön. De nem haltál meg, és az a célom, hogy ne is halj meg. Hol sérültél meg?
- Vérzik a karom és azt hiszem eltört a bokám. - mondta erőtlenül, sírva Laura.
- Rendben, gyere, segítek. Mutasd a karodat. - kinyújtotta a vérző karját. Erősen vérzett. Ösztönből cselekedtem. Rá tettem a kezem és éreztem, hogy erő árad a testemből. Melegség áradt át Laura sebesült karjába. Nem sokkal később a ragyogás, mi gyógyítás közben keletkezett elmúlt, s elvettem a kezem.
- Jobb? - kérdeztem kedvesen. Laura megmozgatta a karját.
- Igen, kérlek, ha már a szárnyamat nem tudod visszaadni, a lábamat gyógyítsd még meg.
- Mindent megpróbálok, esetleg még a szárnyadat is visszaadhatom. Hisz én vagyok a Föld egyetlen 23-as szintű lénye. - mondtam mosolyogva, majd meggyógyítottam a lábát.
- Gyere, állj fel. - nyújtottam neki kezet. Megfogta és segítettem neki talpra állni. Felállt, rá a sebesült lábára és láttam, ahogy a gyönyörű tejföl szőke lány arca felragyog, majd mikor arra gondolt, hogy nincsenek szárnyai újra elkomorodik.
- Fordulj meg. - mondtam. Rátettem a kezeimet a hátára és erősen összpontosítottam, hogy meg tudjam gyógyítani. Mikor kezdtem erős fehér fény ragyogott fel, mint amikor a karját gyógyítottam. Csak a mostani erősebb volt.
- Uram segíts, adj erőt. - mondtam ki a szavakat, mikor már annyira elgyengültem a gyógyítástól, hogy majdnem összeestem. De az Úr adott még erőt, és Laurának elkezdett kinőni a tűzvörös démonszárnya. Mikor teljesen rendbe jött, a ragyogás kimúlt és meg erőtlenül a földre estem.
- Joana, jól vagy? - kérdezte védencem ijedten.
- Igen, csak kimerültem. - mondtam halkan, gyengén.
- Köszönöm. - mondta a lány és megölelt.
- Igazán nincs mit, viszont, most kérlek te segíts felállni. - mondtam, Laura nyújtotta a kezét és felhúzott. Még mindig gyenge voltam, nem tudtam volna hazarepülni. - De mondd csak, ki támadott, meg, mi történt? Hisz fényes nappal van.
- Na igen... Eddig anyámmal és a nevelőapámmal éltem, akire világéletemben azt hittem, hogy az igazi apám. De most meg akart ölni, illetve megölteni. Felfogadott két lidérc, démon és argorian keveréket, akik mágiával elvették a szárnyamat, eltörték a bokámat és megvágták a karomat. De hálna neked jól vagyok. Köszönöm. - Laura annyira meg volt hatódva attól, hogy segítettem neki, hogy elsírta magát.
- Mondd csak Laura, hány éves vagy?
- Most töltöttem a tizenhatot. Szeptembertől a Nightmare-be fogok járni.
- Értem. Én most fogom tölteni a tizenhetet június kilencedikén. - mondtam mosolyogva. Kezdtem erőre kapni, lassan mehetek vissza vagy a suliba, vagy haza. Ránéztem a telefonom kijelzőjére, még vissza tudok menni a suliba és elmagyarázom az ofőmnek, hogy mi történt.
- Laura van hova menned? - kérdeztem.
- Igen a bátyámhoz fogok költözni. Bemenjek veled a sulidba, hogy bemutathass a testvéreidnek, barátaidnak és az ofődnek? Igen mielőtt megkérdezed gondolatolvasó vagyok. Minden egyes gondolatodat hallom, ahogy te is az enyémeket. - láttam, hogy észrevette, hogy egy picit összerezzentem, sose szerettem, ha valaki a fejemben kutakodik.
- Igyekszem nem kutakodni a fejedben, de sajnos mindent hallok, ahogy te magad is. Te hogy kapcsolod ki a képességedet?
- Úgy, hogy a többire koncentrálok. Jelen esetben a gyógyításra, de van, hogy illanok, idomítom az elemeket, nem elemi tüzeket idézek és még folytathatnám. - mondtam. majd intettem a fejemmel, hogy menjünk. Kinyitottuk a szárnyainkat és elrepültünk a suli felé. Épp akkor csöngettek ki a negyedik óráról. Leszálltunk az udvaron. Bementünk az épületbe és azonnal megtaláltam az ofőmet.
- Joe te nem rosszul vagy?
- Nem tanárnő el kell mondanom az igazat, úgy tűnik őrangyal lettem. Ő eddig az egyetlen védencem: Laura.
- Jó napot. - köszönt bátortalanul a lány.
- Szia Laura, örülök, hogy találkoztunk. Rendben Joana, részt fogsz tudni venni a többi órán?
- Igen tanárnő. Laura megnézhetné a maradék három órát?
- Persze, menjetek és köszönöm, hogy szóltál Joana. - ezzel indultunk is órára. Bemutattam a többieknek Laurát. Suli után odamentem Alice-hez.
- Segítened kell. Le szeretném cserélni a ruhatáramat. Hisz nem illik egy őrangyalhoz a fekete-vörös összeállítás. - mondtam.
- Nyugi, gyere, menjünk vásárolni. Lysander, Alexy jöttök velünk vásárolni? Joe-nak kellenek új ruhák.
- Én megyek. Úgyis kell pár új cucc. - mondta Alexy.
- Mehetünk. - mondta a párom, majd odajött és átkarolta derekam. Beültünk Alice kocsijába és átmentünk a plázába. Alexy és Alice egyszerre ragadtak karon és két különböző boltba akartak bevinni.
- Na jó, ebből elég legyen! először bemegyünk abba, amelyikbe Alexy akart bevinni, utána marad a másik. Rendben? - mondtam határozottan.
- Igen. - mondta Alice lemondóan. Bementünk egy olyan butikba, ahol minden az én stílusomat tükrözte.
- Joe, te gyere vele. Addig ti ketten üljetek le oda. - utasított minket Alexy. Megragadta a karomat és elkezdett befelé húzni. Majd egyszer csak megállt, picit nézelődött, végül egy nagy kupac ruhát nyomott a kezembe.
- Ezeket próbáld fel. Mi a próbafülke előtt leszünk. Mindegyiket mutasd meg. - mondta és betolt az egyik fülkébe. Megnéztem a ruhákat. Felvettem az első összeállítást. Egy combközépig érő fehér szoknya volt, lila virágokkal, egy fehér felső szintén lila virágokkal, egy fehér műbőrdzseki és egy fehér, fűzős térdcsizma. Kimentem, körbefordultam a többiek előtt. Lys megrázta a fejét, hogy ez borzalmas, Alice mutatta, hogy hányni tudna az összeállítástól, de még Alexy is megjegyezte, hogy ez katasztrofális. visszamentem, megnéztem magam a próbafülkében elhelyezett teljes alakos tükörben és én is rosszul lettem a látványtól. Mi lelete Alexyt? Neki olyan jó stílusérzéke van, de ez most rémes. Mindegy is, levettem, majd fel a következőt, ami egy királykék top volt, fehér csőfarmerral és egy királykék magassarkú. Megint kimentem, Alice megjegyezte, hogy nem illik hozzá a cipő, de a többi jó, a cipővel Alexynek is volt baja, de Lysander szerint ez egy az egybe nem én vagyok. A vérvörös hajam és a királykék erősen ütik egymást, a fehértől meg sápadtabbnak tűnök. Bementem és megnéztem, tényleg rémes volt az a cipő. Felvettem a következő összeállítást, a vörös volt a domináns szív, de most a sárga különböző árnyalataival volt keverve. Kimentem Alexynek és Alicenek felragyogott a szeme, de Lys azt mondta, hogy jó, de nem a legjobb. Az utolsó összeállítás az vörös és ezüst volt. Felvettem, megnéztem magam a tükörben és elámultam annyira tetszett. Kimentem Alice egyenesen elájult, Alexy felugrott és olyan szorosan megölelt, hogy majdnem megfulladtam, míg Lys helyeslően bólogatott és azt, mondta, hogy fizeti ezt az összeállítást. Visszavettem a saját ruhámat és átmentünk a másik boltba, ahol szintén vettünk pár ruhát. A gardróbom gazdagabb lett egy csomó ezüst és vörös cuccal. Ezután még bementünk egy márkásabb cipőboltba is, mert annak ellenére, hogy más színekre váltottam, a szegecsek maradhatnak. Vettünk egy csomó új cipőt is. A fekete cipőim és a bőrdzsekim maradhatott, mert azok is illenek valamennyire az új cuccaimhoz, de azért a feketét se felejtem el. Ráadásul képtelen vagyok elhagyni a saját stílusomat. Indultunk volna haza, amikor meghallottam Leigh hangját.
- Joe várjatok! Varrtam neked egy új ruhát, gondoltam, hogy mivel angyal lettél, így új stílust szeretnél. Illik hozzád az ezüst és csináltam neked egy ruhát, ami alkalmazkodik a régi stílusodhoz, de nem fekete.
- Köszönöm Leigh. - mondtam, mikor odaadta a dobozt. Kinyitottam a dobozt és azt hittem, elájulok. A ruha az pont én voltam, térdig érő ezüstszín egybe ruha, a felső részén vörös virágok vannak, míg a szoknyarész több rétegű, és pöttyös. Elképesztően nézett ki.
- Nem tudom, mit mondjak... Köszönöm! - mondtam és hirtelen felindultságból megöleltem a fiút. De ez csak egy rövid ilyen köszönöm jellegű ölelés volt. Aztán azonnal bocsánatkérően néztem a barátomra és a bátyjára is.
- Nincs semmi baj. - mondta teljesen egyszerre a két fiú.
- Hali, Drágám odaadtad a ruhát? - jött oda Rosa.
- Igen, odaadta, és nagyon tetszik.
- Ennek örülök, remélem mostantól több időt tudsz, majd szakítani ránk. - mondta Rosa, majd a párjával elmentek. mi is indultunk haza. Fáradt voltam. Még sétáltam egy picit Alexával, majd megfürdettem és vittem aludni. Ma Lys is itt aludt, elalvás előtt picit beszélgettünk, majd szépen, lassan mindketten elaludtunk. Éjszaka arra keltem, hogy valaki segítséget kér. Egy nagyjából velem egyidős fiú hangja lehetett. Gyorsan felkaptam valami ruhát, hogy ne pizsamában menjek. Majd kimentem az erkélyre és szárnyra kaptam.

Sziasztok! Mivel ez másik blog, de a történet marad ezért ez most a 28. rész lesz és nem az első. Jó olvasást.

28. rész: Prológus

*Joe szemszöge*

Amint Castiel összeesett a harcnak vége lett. A lidérc csapatából majdnem mindenki elmenekült, aki tudott. A sebesülteken kívül csak Charlotte és Amber maradt itt. Amber a sebesült bátyját ápolta, míg Charlotte könnyezve odaszaladt a húgomhoz.

*Jessy szemszöge*

Az unokatestvérem, az az álnok kígyó, megölelt. Nem tudtam, mit tegyek. Ellöktem magamtól.

- Hagyj békén. Nem vagy a rokonom. Takarodj. - mondtam kegyetlenül.

- De-de én... Kérlek, értsd meg. - kezdte, de félbe szakítottam.

- Nem érdekel, hogy megfenyegetett, hogy megölni anyádat. Nekem már senkim sincs és te se vagy többé a rokonom. Azt mondtam takarodj innen. - miközben ezt mondtam olyan erősségű gömbvillámot csináltam, amit előtte soha nem sikerült. De nem ment el. - Lelőlek, vagy elmész. - fenyegettem.

- Jessy hagyd békén. Charlotte, te meg menj innen, amíg szépen mondom. - hallottam a nővérem erőtlen, gyenge hangját. Eloltottam a két gömbvillámot és ránéztem a nővéremre. Nem hittem a szememnek.

*Joe szemszöge*

Mikor Charlotte elment, furán éreztem magam. A szárnyam bizsergett és olyan furán éreztem magam. Hatalmas fényességet láttam, és furcsa, földöntúli dalt hallottam. És olyan melegséget éreztem, mint még soha. Ragyogtam, de nem az erőm miatt. Féltem, hogy mi lehet, de ezzel egy időben földöntúli nyugodtság és szeretet áradt belém.

- Gyere vissza lányom, már várunk. - hallottam a fejemben a hangot. Megnyugtató volt. Egyszer csak felemelkedtem, minden furcsa volt. Szédültem és vakított a fény. Hallottam az angyalok andalító dalát. Ránéztem a szárnyamra és az fokozatosan fehéredett. Nem értettem, mi történik.

*Josh szemszöge*

Megálltam letettem a fegyvert és körbenéztem. Sam és Zoe együtt gyászoltak. Aztán hirtelen hatalmas fény támadt és elkezdett bizseregni a szárnyam. Éreztem, hogy beforr a szárnyamon a seb. Furcsa, andalító, földöntúli dalt hallottam, majd egy hang szólt a fejemben.

- Ne aggódj Fiam, most már visszajöhetsz. Várunk. - nem értettem, mi történik, egyszer csak megemelkedtem és elkezdtem izzani. A testemet átjárta a melegség és a nyugalom, de legbelül rettegtem. Nem értettem, mi történik.

*Lys szemszöge*

Mikor vége lett a csatának két érzés kavargott bennem. Valami éktelenül fájt, de közben egy erős fény villant, s nem akart kialudni. A szárnyam bizsergett, s ekkor az angyalok, földöntúli muzsikája csapta meg a fülemet.

- Gyere fiam, nem lesz baj. - hallottam egy hangot a fejemben. Az egyik felem, a démoni rettegett, félt és, mintha szét akart volna szakadni. A bukott énemet kellemes melegség járta át. Megemelkedtem, elkezdtem izzani és láttam, hogy megváltozik a szárnyam. Marad olyan, mint volt, mármint akkora, mint egy angyalé, de csupasz, bőrszárny. A fekete szárnyam fehérré vált, a vörös aranybarnává, mint a szemem. A démoni oldalam ordított fájdalmában, féltem, mi lesz, ha kiszakad belőlem a démon? Én nem csak angyal vagyok. Ekkor olyan történt, mi már évek óta nem: legördült egy könnycsepp az arcomon. A könny a jobb szememből jött, hisz az az oldalam a démoni.

*Lilith szemszöge*

Mikor a vörös ördög összeesett a bensőm reszketni, félni, ordítani kezdett. Egész testemben remegtem. Azt hittem meghalok, nem tudtam mit tenni. Mintha a szívem szakadt volna ki. Ekkor egy ordítást hallottam, majd, rádöbbentem, hogy az ordítás az én számat hagyta el. Kivánszorogtam a bokor mögül, egyenesen Joanához, aki már a földön állt fehér szárnyakkal. Angyallá vált, ahogy a többiek is. Egyedül Lysander reszketett, pont, mint én. Odaálltam Joana mögé, és erőtlenül megszorítottam a vállát.

*Joe szemszöge*

Mikor véget ért az izzás földet értem, a szárnyaim hófehérek voltak. valaki megfogta a vállam. Megfordultam és olyat láttam, amit álmomban se mertem elképzelni. Lilith állt mögöttem, egész testében reszketett. Láttam rajta, hogy legbelül fáj a lelke, igen, minden démonnak van lelke. Nincs olyan élőlény, minek nincs lelke.

- Ne aggódj, semmi baj nem lesz, rendbe fogsz jönni. Nem halnak meg a démonok. Isten itt van, de nem haragszik rád. Az Úr téged is szeret.

- Elmentek? - kérdezte erőtlenül.

- Nem, az Úr nem szólít minket magához. Nekünk itt van dolgunk. - mondtam. - Újra lesznek angyalok a Földön.

- Meghalt? - bökött Castielre.

- Még él, nem halt meg. - mondtam. És a vörös démon ekkor fel is ült.